Az Acai eredetének története
Az acai bogyó évezredek óta az emberiség kultúrájának része, a nyugati világban azonban csak az 1990-es években vált ismertté. Az acai bogyót először az Amazonas dzsungel törzsei használták különféle megbetegedések kezelésére. Becslések szerint az őslakos törzsek rutinszerűen használnak körülbelül 2000 félét a közel 3000 féle ismert esőerdei gyümölcsökből.
Az Amazonas folyó nyolc különböző országgal határos, és a világ legnagyobb vízgyűjtőjével rendelkezik. Nemcsak a világ édesvizeinek egyötödét szolgáltatja, hanem a madarak és az édesvízi halak sokfélesége is kiemelkedő. A világ összes állat- és növényfajának egyharmada itt él. Az acai bogyó az egyike a régióban felfedezett gyümölcsöknek. A Shuar törzsek évszázadok óta használják az acai bogyókat gyógyászati célokra.
A Shuar gyógyítókat uwishin-nek hívják, akik az esőerdő valamennyi titkát megismerték. Az uwishin-nek bő ismerete van a gyógynövényekről és gyógyhatásaikról, ezt a tudást generációkon keresztül adják tovább, és folyamatos kisérleteket folytatnak. Így találtak rá a kígyómérget semlegesítő növényre is.
Ez a törzs felfedezte az acai bogyó antioxidáns, valamint természetes koleszterinszint-szabályozó tulajdonságát is. Az acai fogyasztása elősegíti a vér rossz koleszterinszintjének csökkenését, miközben növeli a jó koleszterinszintet. Tapasztalták továbbá, hogy az acai elősegíti az immunrendszer megerősítését, a fertőzések leküzdését, a szív és a prosztata védelmét. A vadászatokra gyakran vittek magukkal a bogyókból könnyű súlyuk, és nagy energiatartalmuk miatt. Később elkezdték pépesíteni is, hogy ásványi anyagokban gazdag bort nyerjenek ki belőle. Hatalmas pillanat volt az őslakosok számára, amikor felfedezték, hogy az acai bogyót a csigák által terjesztett bilharziózis leküzdésére is hasznosíthatják, amely egy több mint 10 millió brazilt érintő betegség. A gyümölcsöt egy olyan antibiotikum előállítására is használják, amely elősegíti a főként kórházakban előforduló staphylococcus aureus baktérium okozta fertzőzés gyógyítását.
Az acai fa a pálmafélék családjába tartozik, melynek hosszú, vékony, legfeljebb 25 méter magas törzse van, a tetején csoportokban elhelyezkedő ágakkal, ahonnan szalagszerű levelek lógnak. Az acai bogyók ezekről az ágakról lógnak klaszterekben. Hagyományosan a gyümölcsöket kézzel szüretelték. A törzs tagjai megmászták a fát, és levágták a bogyókban gazdag acai fa ágait. Miután az acai jótékony hatásai elismertté váltak, megkezdődőtt a nagyüzemei termesztése. Mivel szüretelés után csak 24 óráig aktívak a gyümölcs összetevői, ezért szállítása, feldolgozása gyors ütemben történik. Egy acai fa évente körülbelül 20 kg gyümölcsöt terem, és az acai őshazája, Brazilia több mint 30 000 embert foglalkoztat az acai termesztésével és feldolgozásával összefüggő tevékenységek ellátására.
A nyugati világba való megérkezése Brazília tengerpartjain kezdődött, ahol a szörfösök előszeretettel fogyasztották energizálásra. Az acai bogyót pépesítették és lefagyasztották, hogy friss maradjon. Majd a smothie összetevőinek alapvető részévé vált a strandokon. Hamarosan különböző tudósok is megismerték ezt a varázslatos gyümölcsöt, és berobbant a nyugati világ egészségmegőrző és egészségjavító táplálékainak sorába. Az acai rendkívüli energetizáló hatással rendelkezik, fehérjében, rostban, E-vitaminban, ásványi anyagokban és esszenciális zsírsavakban gazdag, ezáltal jótékony hatást fejthet ki a nyugati világban elterjedt étkezési szokások okozta megbetegedésekre, így például a magas koleszerinszintre. Az acai bogyók zsírsavaránya hasonló az olívaolajéhoz, amelyről ismert, hogy egyes szívbetegségek kialakulási kockázatát mérsékli. Az acai bogyó a vörösborhoz hasonló hatást fejt ki a vérzsírok szabályozásában.
Az acait ma már számos világszerte forgalmazott termékben megtalálhatjuk, főként az egészségtudatos életforma követői között.
